Dimenzió kapui

Dimenzió kapui


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Affiliates
free forum

Fórum
Navigation
 Portal
 Index
 Taglista
 Profil
 Gy.I.K.
 Keresés

Share | 
 

 Párizsi vámpírfőutca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Párizsi vámpírfőutca   Vas. Júl. 31, 2011 8:49 pm

Aki idetéved az vagy itt élő vámpír, vagy áldozat ...



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Párizsi vámpírfőutca   Csüt. Jan. 12, 2012 4:21 pm

Hála Kirának, megtaláltuk a keresett főutcát. Egyszerűen hatalmas. Volt, egy kihalt rész, amiről sikított, hogy már nem él sokáig az ott lévő személy, és volt egy forgalmas piac-szerűség, ahol a különféle árusok mutatták be legújabb és legkülönlegesebb portékáikat. Furcsa volt a két rész közepén állni és figyelni. Egy érdekes varázslat miatt, ha a kihalt részre megy valaki, síri csönd van, üresség, és csak a saját szíved dobogását hallod a füledben. Azonban ha a piaci részre megy át az a valaki, hallja az árusok fülsüketítő ordibálását, a vevők alkudozását és alig tud megmozdulni a varázslény tömegtől. Nagyon érdekes volt maga az átmenet, ami egy egyszerű utcasarok volt. A tömegben Kira jobban kitűnt az egyszerű, emberi külsejével, mint én az albínó kinézetemmel. Még mindig a sarkon álltam, kissé távolabb a tömegtől, hogy könnyebben meg tudjam nézni a közelebb lévő portékákat, de semmi érdekes nem volt. Egyszerű hozzávalók, amik nekem is vannak és igazán könnyen hozzájuk lehet jutni bármikor. Béka lehelet, orchidea illat, pókszem. Ezeket akárki akárhol megszerezheti egy kis tudással és akkor nem kell ennyit fizetni se érte.
Ekkor a kihalt részre néztem, nem tudom miért. Talán reménykedtem, hogy ott érdekesebbet találok.
Nem is tévedtem sokat. Egy furcsa nőt láttam meg. Lila, rövid haja volt, mindenféle érdekes méreg a kezében és az övében is. Ha csak ránézett valaki, tudhatta, hogy nem számíthat semmi jóra a vele való találkozásból. Sikított róla, hogy feketeboszorkány.

A hátam mögé néztem, hogy szóljak Kirának, mert a boszorkányhoz akartam menni, de nem találtam. Ekkor egy elég méreteset sóhajtottam és láttam, hogy a boszorkány elindul egy számomra ismeretlen cél felé. Nem akartam elveszíteni, így utána indultam. Kira majd csak meglesz egyedül. Az árusok nem harapnak. Azt hiszem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Párizsi vámpírfőutca   Hétf. Jan. 16, 2012 4:36 pm

Kerestem Mikyt de nem találtam sehol. Forgolódtam a nagy tömegben és aztán meg láttam. Furcsa érzés töltött el mikor meg láttam, hogy hol áll épp a "barátnőm". Furcsa, de kellemes. Elindultam felé. Egy lila hajú nőt követett. Nem értettem, hogy miért, de gondoltam biztos jó oka van rá. Siettem, hogy utolérjem. Kiáltottam is a nevét, de úgy tűnt nem hallja. Ekkor elértem az utca "széléhez". Érdekes volt, mert az utca egyik fele, ahol álltam még ép volt a másik fele meg már kísérteties és repedezett. Átléptem a határvonalon és ekkor valamiért meg szűnt a zaj, a sürgés-forgás hangja. Itt már egy lelet sem lehetett látni. Miky is eltűnt a látó teremből. Elkezdtem futni. Próbáltam rábukkanni Miky szagnyomára, de itt mindent betöltött a vér és a halál illata. Roskadozó házak között rohantam, de nem láttam sehol sem Mikyt sem azt a lila hajú nőt. Hirtelen beszélgetés zaja ütötte meg a fülemet, igaz nagyon messziről, de ezen már eltudtam indulni. Futottam ahogy csak bírtam. Ezen a helyen Miky csak áldozat lehet. Ha nem változik át, akkor nagyon nagy bajba kerülhet. De ha átváltozik akkor csak még jobb zsákmány lehet. A kihívás nagyon vonzza a vámpírokat. Az meg még egy lapáttal tesz a kupacra, hogy Miky nem képes időben befogni a száját. Félek, hogy emiatt bajba kerülhet.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Párizsi vámpírfőutca   Hétf. Jan. 16, 2012 9:12 pm

Rohantam a boszorkány után, nehogy elveszítsem, de ő furcsamód gyorsabb volt sétálva, mint én futva minden erőmmel. Majd, volt-nincs alapon el is tűnt a szemem elől. Ekkor vettem észre, hogy mennyire elhagytam a biztonságot jelentő utcasarkot, és a nagy, ijesztő romos utca közepén álltam, lihegve, a térdemre támaszkodva. Hamarosan telihold lesz, így az erőm is kicsit jobb lett ember alakomban, de nem vetekszik a vámpírokéval. Most mondhatni kissé összecsináltam a gatyám a romok között. Egy kis vakolat lepottyant a falról, de én már arra is ijedtem kaptam oda a fejem. Olyan lehettem, mint egy ártatlan gazella, aki mindenre figyel, mégsem látja a közelgő végzetét. Nem voltam egyedül, ösztönösen éreztem. Az egyetlen megbízható pontom a kis, feketelyukhoz hasonló aljú batyum, amibe nem kevés bájitalt raktam. Elkezdtem gondolkodni a megfelelő varázsigén és kotyvalék összetételen, ami egy gyors, de viszonylag tartós pajzsot tud képezni körém, hogy egy erősebb, hosszú ideig ható varázsigét készíthessek. Még nem tudom mire, támadásra, a piachoz való visszatalálásra, de most csak a gyors pajzson kell rágódnom. A többi jöhet később. Előkaptam egy kis, bőrbe bugyolált fiolát, mibe víznek ható szmötyi volt. Egy gyors mozdulattal magam köré hintettem belőle és már mondtam is a megfelelő varázsigét. Ez a pajzs közepes szintű, de csak 3 percig tudja fent tartani a szmötyi. Elkezdtem kotorászni a batyumban, mert egy lassabban készíthető, hordozható erős védelmi páncélt akartam készíteni, ami viszonylag sokáig eltart, de ehhez a 3 perc kevés. Meghallottam egy reccsenést az egyik ablak felől. Tudtam, hogy nem ott van az egyetlen ellenség. De az, aki hangot hallatott magáról eléggé kezdő lehet, így inkább az erősebbeket kéne lecsekkolnom. Kis pajzsom mögött, már nem volt időm az erősebb pajzsra, így batyumból néhány szárított növényből álló kis golyócskákat tartottam. El is dobtam szinte az őszeset és a golyók enyhe füstöt képeztek, amik elkezdtek mozogni és itt-ott megálltak, hol több, hol kevesebb. A füst megmutatta az engem körülvevő személyeket. Nem kevés volt. Beazonosítottam, azt, ahol a legtöbb füst van, mivel minden bizonnyal ott van az egyik legerősebb ellenség. Nem tudom milyen erősek, de biztos nem a legerősebbet fogom kifogni, mivel ő valószínűleg elrejti energiáit és jó esetben is csak nagyon gyengének fogja azonosítani a kis füstöcském.
Egy kis sót öntöttem a kezemre, ami ekkor elkezdett égni és én meg kántáltam. Egy vöröses-fehéres füstgombolyag került mellém, ami percről-percre egyre jobban kirajzolódott. Végül egy hatalmas démoni farkas állt mellettem. Fehér szőre volt, itt- ott kékes átmenettel, a szeme meg égő borostyánszínben pompázott. Na, az én szeretett buksim közbelép. A jól sikerült kis farkas/kutyuskámat nem tudtam semmire sem hasznosítani, mivel egy nagy csapóajtó kinyílt alattam. Na, erre nem számítottam.
- Basszus.
Mondtam ki legbelső érzelmeimet. A csapóajtóban rejlő sötét semmibe elkezdtem zuhanni Buksikámmal együtt. Már tudom mit érezhetett Aliz, amikor beleesett a nyúlgödörbe és esett egészen csoda országig.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Párizsi vámpírfőutca   Pént. Jan. 20, 2012 4:13 pm

Soha a büdös életben nem találom meg!-Gondoltam magamban. Aztán megéreztem valami kis erő sugallatot.
-Bassza meg!
Futni kezdem arra amerről éreztem az erőt. Sok ház mellett haladtam el, és végre megtaláltam Mikyt, de sajnos későn épp zuhant le a mélybe.
Na és most mit fogok csinálni??- Kérdeztem magamtól. Megbújva maradtam az egyik ház sarkánál, ahol nem láthattak meg. Csak nem megyek ki én is a nyílt terepre nem vagyok hülye! Akkor hogyan segítenék rajta? Én is vámpír vagyok de alig egy éve csak. Még akkor is csak tizenhat éves vagyok! Na jó alkut kell kössek velük. De mi kellhet nekik?
Kihúztam magam és póker arcot felvéve lefedtem a kétségeim bizonyítékát. Ezután kiléptem a ház árnyékából.
- Kik vagytok és mit csináltatok a lánnyal?
Erős, jól érthető hangon beszéltem. három piros pont nekem érte.
- Te ki vagy? Te új szülött!
Nem régóta vagyok vámpír és nem is éltem köztük sokat de azt tudom, hogy ez az egyik legnagyobb sértés amit az ember, vagy inkább vámpír fejéhez vághatnak. Ezzel le alacsonyítja a másikat és magával nem egyenlőnek nevezi.
- A nevem Kiara Johnson. És cserét ajánlok!
Tudtam, hogy ezzel megfoghatom őket. Mint a kalózoknál vagy a maffiánál. Mindenhol meg vannak a szabályok és a kiskapuk csak meg kell találni őket.
-Cserét? És mit adnál a kis barátnődért.
- Az "én kis barátnőm" egy nagyon tehetséges boszorkány. Ha elengeditek kaptok cserébe egy olyan bájitalt ami korlátozza az éhségeteket. Tudom miről beszélek nekem is adott olyat és tényleg elég volt egyszer egyek és egy hónapig nem volt szükségem táplálékra.
- Honnan tudjuk, hogy igazat mondasz?
- Hát hazudna egy vámpír a fajtársának ilyen nagyon fontos dologban?
- Rendben áll az alku. Elviszünk a lányhoz.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Párizsi vámpírfőutca   Pént. Jan. 20, 2012 5:16 pm

Egy jó ideig csak estem és estem a mélybe. Buksikám eltűnt, mivel az esés közben nehéz lett volna fenn tartani a démoni farkas varázslatát. Gyorsan egy pajzsot igéztem a lábaim alá, ami kissé megfogja az esést és pont jókor lett kész. Nagy porfelhő kerekedett a homályos sötétben én meg álltam, még azt sem tudtam, hogy merre találom az orromat. Hamar elillant a porfelhő és már láttam hol vagyok. Egy tükörszobában. Kissé olyan, mint a vidámpark-béli tükörszoba, de itt nem összevissza voltak a tükrök, hanem egy nagy kört képeztek körém. Nem lett volna jó ötlet a közelébe mennem, mert a tükröket nagyon sok fekete mágiára tudják használni. Azért mégis forgolódtam, néztem, hol találok egy kis rést, egy kiutat a sok tükör mögül, de hirtelen megdermedtem egy tükör előtt. Az összes többi tükör engem, mutatott, azt mutatta, ahogy kinézek kívülről, de az a tükör, ami előtt megálltam, nem ezt mutatta. Egy lány volt előttem. Pontosan ugyanazt a ruhát viselte, mint én. Pontosan ugyanolyan magas, mint én, az arcvonásai is teljesen én vagyok. Azonban zöld, élettel teli, csillogó szemei vannak, hosszú fekete haja, ami bár pont ugyanolyan hosszú, mint az enyém, de nem hullámos, hanem szög egyenes volt és magából a színéből is sugárzott az élet. A bőrszíne, emberi volt, igazi bőrszín, nem olyan, mint az én szürkés, albínó fehér bőrszínem. Nem igazán kellett gondolkodnom azon, hogy ki is ez a személy itt a tükörben. Ez is én voltam, csak a varázslat nélkül. Az igazi, emberi alakomban. Így néznék ki, ha nem lettem volna ügyetlen. Hihetetlen, hogy csak néhány apróságban különbözünk, mégis teljesen eltér a külsőnk. Ha valaki rám néz, egyáltalán nem kezel embernek, hanem egy idióta tininek, aki vámpírososdit játszik, vagy egy kémiai egérnek, akin lehetne játszadozni.
Észre sem vettem, de már csak fél lépésre álltam a tükörtől és kezemmel hozzáértem a tükörhöz. Szerencsére nem szippantott magába és a mágiámat sem vette el, azonban egy ekkora szarvashibát nem szabadna sohase elkövetnem. De nem érdekelt. Én voltam abban a tükörben, az az énem, akit már vagy 4 éve keresek és az az énem, akit nem rekesztenek ki az emberek a külseje miatt.
A tükör elkezdett hullámozni és a lány, aki ott állt, eltűnt. Már csak a mostani kinézetem volt ott. A szürkés, beteges bőröm, a fakó fehér hajam, ami kissé hullámzik, de nem annyira, hogy szép legyen, a vérvörös szemem, mibe, ha belenéz az ember, csak egyszínű ürességet lát. Ekkor jöttem rá, hogy egy könnycsepp kicsordult a szememből. Nagyon rég nem sírtam és nem is hittem volna, hogy ilyen érzelgős vagyok, hogy csak a régi, eredeti külsőm miatt ennyire meghatódok. Kezemet levettem a tükörről és elindultam vissza a kör közepébe. Miután odaértem, az összes tükör elkezdett hullámozni és mindenhol csak ugyanazt láttam. Az eredeti alakom. A fekete hajjal és a zöld szemmel.
Forgolódtam, mindenhol ugyanazt láttam. A régi énemet. Már eléggé ijesztő lett ez a hely. Ekkor már elegem lett. Mintha egy kis cérnaszál elszakadt volna az agyamban. Dühödten nekiindultam egy pontnak, nem is tudom miért annak a pontnak indultam neki, de nem érdekelt. Ott is csak az eredeti énem bámult rám, sokszoros kiadásomban. Öklömmel dühömben beütöttem egy pontot a tükrök sokasága között és az, rendes tükör módjára el is törött, azonban vitte magával társait is. Az összes tükör eltörött, hamuvá vált és lehullott a földre.
- Na, végre!
Sóhajtottam ki magamból és leguggoltam a földre, majd átkaroltam térdeimet. Egy kicsit majd ez megnyugtat.
Észrevettem a tükrökből jövő hamuréteg közül egy aprócska kis tükör darabkát, ami nem vált hamuvá. Kiemeltem és megint ugyanaz az "eredeti én", alias, a fekete hajú, zöld szemű normális lány nézett vissza rám. De nem olyan ijesztően, mint társai a nagytükörben, hanem egyszerűen engem mutatott, minden mozdulatomat, csak a másik kinézetemmel. A tükröt gondosan elraktam kis batyumba, hátha majd fel akarnám szaggatni lelki sebeimet a régi kinézetemmel, vagy ha egyszerűen egy kis remény kel a célom elérésében.
Felálltam és elindultam a homályos sötétségben, hogy találjak valamilyen pontot, ahonnan kijuthatok. Elővettem egy sárgás-narancssárgás színű, kacsacsőrre hajazó bimbójú növényt és belefújtam. Az meg, gyengén bár, de bevilágította a folyosót. Mer ugyanis folyosón voltam, egy elég széles kaliberűben. Úgy tűnik, hogy a tükrök valamiféle mágikus csapdák voltak, de szerencsémre nagy nehezen kiiktattam a csapdát és még ajándékot is kaptam érte.
A kis batyumból előhalásztam egy gránátalma szerű gyümölcsöt, majd letérdeltem. A kis világító növénykémet a számba vettem, mivel az akcióhoz két kéz kell. A gyümire ráfolyattam egy égszínkékes színű folyadékot, varázsköröket írtam a gyümölcsre, majd a gyümölcs köré a folyadékkal és kivettem a növényét a számból, majd mondtam egy varázsigét vagy 10 percig. A varázsige közben mindenemmel a mágiára koncentráltam, mégis egy részem imádkozott, nehogy hátba támadjanak eközben. Szerencsés napom volt, ugyanis elkészültem az igével és senki nem támadott hátba. A gránátalma félig folyékony, félig szilárd halmazállapotú ragaccsá vált. A virágot újra a számba elhelyezve megfogtam a nyálkát, az meg jó ragacs módjára elkezdett mozogni. Apró gyűrű lett belőle az ujjamon, ahhoz hasonló karperec a kezemen és egy szintén ugyanarra hajazó lábperecem. Na, hol? Hát persze, hogy a lábamon.
Kissé idétlenül éreztem magam, de ezzel, most egy erős, hordozható pajzsot tudtam magamévá, ami egy óráig kitart és még a vérfarkasok támadását is könnyűszerrel visszaveri.
Na, végre elindulhattam egy órányi masszív biztonságomban, a világító kacsacsőrrel a kérdőjeles célomhoz.


Na, sokat írtam vagy sokat írtam?? xD
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Párizsi vámpírfőutca   Today at 5:59 pm

Vissza az elejére Go down
 
Párizsi vámpírfőutca
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ötödik Sugárút (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dimenzió kapui :: Társalgó :: Hirdetések-
Ugrás: