Bárhol Franciaországban

Vendég

A cím magáért beszél, bárhol ahol a játékos tartózkodni szeretne

Tárgy: Re: Bárhol Franciaországban Kedd Aug. 30, 2011 6:01 am

Párizs. Gyűlöllek és imádlak. Gyűlöllek, mert itt váltam azzá ami vagyok és imádlak, mert a legjobb gazda vagy szülötte számára. Tudom, hogy több nagy hatalmú vezér is lakik Párizs rejtette villáiban. Számban szinte érzem fajtám minden jellegzetességét, talán minden nagyobb látványossága tövében ontottam már vért, volt ahol életet is. Ki számolja? Ennyi év után. Hiszen nincsen jelentősége, talán soha nem is volt. Jelentősége csak annak van, hogy az éhség marja a gyomrom. Megint.
A Notre Dome-hoz közeli Rue Dante utca egyik házának a tetejéről szemlélem a várost, ahogy megindul az élet a mélysötét éjszakában. Az égen vastag felhőtakaró gyülekezik, esni fog, érzem az eső mámorító illatát. A hold ereje nem elég ahhoz, hogy átsüssön a felhőkön, itt-ott csillagok ragyognak még, de amint a felhők uralmuk alá hajtják az eget, az ő fényeik is kihuny, ahogy valaki másé is kifog ma éjszaka.
Kéjesen nyújtózom, sürgető érzés hatol az agyamba, vadászatra csalva, de ma élvezkedni akarok, egy nőt akarok, hogy magától adja oda a testét, a vérét és ezzel a lelkét.
Fekete bőrnadrágom halkan megreccsen ahogy megfeszítem izmaim, ma kifejezetten elegánsan öltöztem az öléshez, még inget is vettem, noha abból is feketét.
Kézfejemen és alkaromon végigfutó tetoválások, szinte reszketnek, ahogy vérre teszek szert színűk megerősödik és ellátnak majd némi mágikus hatalommal, melyben ne nagyon hiszek, de a nagyok szerint ez így szokás. Én meg tudom, hogy csak jelek.. arra, hogy kit kell szolgálnom és védenem, még akkor is ha ehhez az önnön életem kéne, hangsúlyozom kéne, feláldozni. Valószínű sosem tenném. Ráérek még a pokolra, hiszen oda jutok, mint gyilkos, többszörös gyilkos. Dehát ki döntsön a halandók életéről ha nem mi, a HATALOM legfőbb birtokosai?
Elég volt! Ez a varos az enyém. Kiérdemeltem, hogy vadászhassak benne. Tompán búg a fejem, orromat megcsapja egy illat... Oh igen.
Körül sem kémlelek, ahogy átlendülök a tető korlátján, hogy egy elegáns mozdulattal landoljak az utcán. Újból a levegőbe szimatolok.
- Oh igen, érezlek már.
Torz vigyorral az ajkaimon indulok a préda elé, hogy megfelelő fogadtatásban részesítem.

Vendég

öltözet

Azért költöztem Párizsba, mert itt találtam munkát. Messze még a telihold, ilyenkor nyugodtan melózhatok, ha lehet a vigyorgás ala pózolást fáradtságos munkának nevezni. Igazából végigröhögöm és szórakozom az egészet, a pénz nem jön rosszul, ki nem fogadná el? Jelenleg késő van, bőrkabátban és cicanadrágban feszítek, jó kedvem ismét az egekben, fizetés volt mert kétszer végigmentem egy hosszú, fényes alagúton. Kedvem lenne énekelni, ha tudnék, de túl nőies voltam az elmúlt hét órában, ideje visszatérni önmagamhoz, vagyis a seggem nem riszálom túlerővel, lábaim nem rakosgatom csábítóan magam elé, csak megyek. Francba is, énekelek! Vagyis dúdolgatok, melegem van, nem figyelek, azon agyalok mibe fektessek. Hm…világkörüli út…
Kezdeném Amerikában, leutaznék egész Ausztráliáig, Hawait tutira megejteném, mindenhol egy hónapot, imádom a nyers halat! Szóval éppen ezen agyalok, mikor valami bepattan elém. Na igen, Párizs hemzseg a vámpíroktól, a modellesekkel már mondhatni jóban vagyok, vannak akik sejtik is, hogy kutya a második énem, ez a tag aki beugrott elém, pedig nyilvánvalóan az, éhes és meg fog harapni. Hurrá! Sikoltani nem fogok, de a karba tett kezeimmel találkozhat. Bírom, hogy azt hiszik végezhetnek velünk, nagyképű vérszopó denevérek, ez is úgy fest mintha most szállt volna ki a koporsójából, adok neki rágót, bűzlik a lehelete.
- Mostok ti fogat egyáltalán? Kösz, nem vagyok szeretetszolgálat!
Tőlem vesszen éhen, nem vagyok jó véradó ő sem rákos gyerek. Megpróbálom kikerülni, nem volt kedvem verekedni, nagyon nem. Ha baba lenne vagy kutya, hoznék neki tejet, de ökör sem terem a város plasztikfáin, én sem itt vadászom.

Tárgy: Re: Bárhol Franciaországban Pént. Okt. 07, 2011 10:56 am

[quote="Révai Aurél"]A cím magáért beszél, bárhol ahol a játékos tartózkodni szeretne[/quote
Én is szeretem párizst mert a szerelem országa.
Én mint haálisten feleség mindenhol ott lehetek de párizs az szép]

Vendég

Már egy órája bolyongtunk az Eifel torony körül és még mindig nem találtuk azt a zsákutcát amiről az a pasas beszélt.
-Most sem szeretnéd bevetni megint azt a piros kotyvalékot?
Ezt kérdezgetem Mikytől már félórája de a válasz folyton nem. Csak ennyi nem. Semmi indok, semmi más válasz. Remélem most végre megindokolja a nemleges válaszát. Mert ha megint megkérdeznénk valakit az talán meg is mutatná. Hamarabb meg lennénk vele. Igazából csak 2 napra kaptam eltávozást a Roxiból. Úgy, hogy jó lenne ezzel végezni.
Ekkor hirtelen megtorpanok. Szimatolok a levegőbe, aztán futni kezdek. Nem tudom merre megyek, csak az ösztönöm visz. Talán a többi vámpír felé. Talán nem.

Vendég

Egy jó ideje bolyongunk és Kira állandóan kérdezgette, hogy miért nem akarom használni a vörös löttyöt. Őszintén szólva azért, mert túl sok ember van körülöttünk és ha mást is észrevennének a fehér hajamon és a piros szememen kívül az nagy baj lenne a varázs világnak és én azért még akarnék vagy 80 évig élni.
Kirának tömören összefoglaltam a gondolatom.
- Nem használjuk és azért, mert azt mondtam.
Ekkor Kira hirtelen elkezdett rohanni céltalanul előre. Reménykedtem, hogy megérzett valamit, így követtem, de nem kevés energiámba tellett lépést tartani vele. Oké, hogy vérfarkas vagyok, de ő vámpír.
Még kis futás után meg is találtuk a keresett helyet. Egy zsákutca végén álltunk, ami szinte tényleg az Eiffel torony mellett volt. Hogy-hogy eddig nem vettük észre? Tuti vagy 100x elmentünk előtte. Utálom a vámpír bűbájt.
Az utca végén nézelődtem, keresgéltem valami mágikus gombot, kis ajtót, vagy valamit, de semmit nem találtam, így odaszóltam Kirának.
- Hé, te vámpír vagy! Nem tudod, hogyan tudunk ezen átmenni és a vámpír főutcába jutni?
Fordultam az említett vámpír felé, miközben ujjammal a falra mutattam, Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen meg fogjuk találni.

Vendég

Néztem a már régen keresett falra és csak figyeltem. Lassan végig sétáltam a fal mellett majd a közepe táján megálltam. Végig húztam a kezem a téglákon majd hirtelen benyomtam az egyiket erre elkezdtek a a téglák szétnyílni és egy kaput formálni. Át léptünk és egy hatalmas forgalmas utca tárult elénk. Mintha egy másik világba kerültünk volna. Hatalmas volt a sürgés forgás. Mögöttük a fal helyre állt és mi ott álltunk mint két idegen és csak figyelni tudtuk a színes folyamos utcát. Tele volt boltokkal és csak úgy dőltek ránk az információk, hol milyen akció van. Elindultunk és egy, nem is tudom milyen lény, de tuti, hogy nem ember, nekünk rontott, hogy vegyünk tőle szárított gőtét.
-Nagyon oltszók ésssz frisszek...
A nyelvét nyújtogatta közben.
-Köszönjük, de nem.- Mondtam és gyorsan elslisszoltam mellette. Furcsa helyrekerültünk, de érdekes módon tetszett és jó érzéssel töltött el.
Körül néztem, de nem láttam sehol sem Mikyt. Talán elvesztettem a nagy tömegben.
-Miky!! Miiiiiikyyyy!!!